Kitaibel Pál Általános Iskola,
és Alapfokú Művészeti Iskola

7815 Harkány, Arany János u 16.
tel/fax: (+3672) 480-125
e-mail:titkarsag@kitaibel-harkany.sulinet.hu

- Batikné Mamuzsits Mónika -

Egy kis fürdőfalu. Nyaranta embertömeg áramlott az utcákon, a strandon többször kint lógott a "megtelt" tábla. Télen csendes, nyugodt, békés kis falu. Ilyen volt Harkány az én gyermekkoromban. Ha elindultam az üdülőövezetből, (édesapám üdülőgondnok volt, mi ott laktunk) a falu szívében ott volt az iskola, egy épületszárny, ami nem tudta kielégíteni az igényeket, ezért nekünk alsósoknak, délután kellett iskolába járnunk. Imri Zsuzsa néni volt nekem a TANÍTÓ NÉNI. Akire mindig felnéztem, akinek a kedvessége, szeretete végigkísérte alsós éveimet. Szerette a verseket, az irodalmat, megtanított minket is a szép, tiszta beszédre. Általa tanított versekkel, színdarabokkal eljutottunk a körzeti, városi "Ki mit tud?"-okra. Mindaz mi szép egy-egy gyermeki lélekben próbálta azt megismerni, erősíteni, hogy segítségével elnyomja bennünk a "rossz irányba törekvő sarjakat." Neki köszönhetjük, hogy nyitottak lettünk a szépre, fogékonyak a tartalmas újra. Elindított azon az úton, ahol az irodalom a versek szeretete mindig meghatározó volt számomra.


Felsős éveimben Kiss István tanár bácsi volt az osztályfőnököm. Még most is elevenen él bennem nyugodt, derűt sugárzó arca, jellegzetes kis apró mozdulatai, mosolygós szeme. Ki ne emlékezne rá! Mindig vidám, jókedvű volt, a humor mindig ott bujkált mondataiban. Ha az osztályterembe lépett, nem lehetett nem figyelni rá. Úgy tanított, hogy szinte az órákon megtanultuk a tananyagot. Sokat olvasott, a történelmi témákhoz mindig volt egy kis története, amit mi egy tizenéves kíváncsiságával, érdeklődésével hallgattunk. Egy-egy nép szokásait, kultúráját, építészetét saját utazási élményei által mutatta be nekünk.


Együtt tartott minket, egy igazi kis közösséget kovácsolt osztályunkból. Délutánjainkat is együtt töltöttük az iskola udvarán. Lányok, fiúk közösen kézilabdáztunk, fociztunk, kidobóztunk, minden napra találtunk programot. Sokat bújócskáztunk az akkor épülőfélben lévő új iskola falai között. A mai Kölcsey tér helyén akkor még búzatábla volt, legjobb hely a számháborúhoz. Egy-egy alkalommal tábortűznél gyűlt össze a diáksereg énekeltünk, körbetáncoltuk a lángnyelveket. Szerettünk iskolába járni. Pista bácsi, ha nem is volt mindig velünk, de tudott minden lépésünkről, és csínytevéseinket másnap rögtön számon kérte.


Mi mindig számíthattunk rá, és ő mindig számíthatott ránk. "Lányaim, intézzétek el!" - volt a szavajárása. És mi elintéztünk boldogan bármit, amit kért tőlünk. Ez az összhang kísérte végig az együtt töltött éveinket.


Sok diák nevelődött, formálódott a keze alatt, értette meg az élet apró jeleit. Szeretett élni, megtanította nekünk, hogy a fájdalom, a nehézségek leküzdéséhez a legfontosabb a mosoly, a szeretet, az emberekbe vetett hit. És Ő mindig mosolygott, mindenkihez volt egy kedves szava.


Zsuzsa néni, Pista bácsi és mindazok a tanár nénik, tanár bácsik, akik azokban az években tanítottak bennünket, mellettünk álltak, ha kellett bíztattak, segítettek bennünket, ennyi év elmúltával ismét köszönetet mondok Nektek, hisz általatok, munkátok, szeretetetek által lettünk EMBEREK.


Hisz Ti voltatok azok, akiknek nem voltak gondjai, nem voltak magánéleti problémái, csak mi voltunk. Amikor hozzánk szóltatok csak a mi problémáink voltak fontosak. Hogy hová tudtátok elrejteni mindazt, ami a lelketeket nyomta, ami szívetek legmélyén fájt, azt nem tudom, de amikor ránk néztetek, szemetek mindig mosolygott. Mindazok, akik megérdemelt pihenőéveiket töltik, és azok, akik már nem olvashatják ezeket a sorokat, de a volt harkányi diákok szívében örökké ott élnek, Rátok emlékezek Comenius soraival, Rátok gondolok mély tiszteletem és hálám jeléül.


"A jó tanító keresi, hogy kit tanítson. Keresi, hogy mit tanítson, mert mindenkit mindenre meg akar tanítani... Mint szorgalmas kertész, aggódik az ég minden palántájáért, mely az ő kertjének gondozására van bízva, hogy amíg tart élete tavasza, helyesen ültessék el, öntözzék, életben tartsák és erősítsék. Mint a vajúdó lelki tehetségek hű bábája, a legnagyobb gonddal fog megtenni mindent, hogy a lelki tehetségek minél könnyebben és minél szerencsésebben szüljék meg magzataikat. Végül, mint a hadsereg serény vezére, küzd minden műveletlenség és istentelenség ellen. Boldogok az iskolák, ha ilyen tanítóik vannak!"


És mi boldogok voltunk! Ezek az élmények, emberi magatartásformák mély nyomokat hagytak lelkemben és akarva, akaratlanul is a pedagógus pálya felé tereltek. Sok-sok kérdés vetődik fel bennem naponta. Vajon mi tudunk-e gyermekeinknek annyi szeretetet, odafigyelést, törődést adni, mint mi kaptunk? Otthon tudjuk-e hagyni gondjainkat, problémáinkat, tudunk-e mosolyogni, mikor legbelül fáj? Meg tudjuk-e őrizni a tiszta gyermeki lelket ebben a felgyorsult, teljesítményközpontú világban?


A választ nem tudom, csak azt, hogyha nem hinnénk abban, hogy mindabból a szeretetből, törődésből, amit mi kaptunk, egy szikrányit át tudunk adni gyermekeinknek, hogy érezzék, mellettük állunk, ha szükségük van ránk, már nem lennénk a pályán. Egy pedagógus addig lépi át nap, mint nap az iskola kapuját, amíg hisz abban, hogy egy kicsiny emberi lelket helyes irányba indít el az élet nehézségekkel, küzdelemmel teli, de sokszor gyönyörű útjain.



"Szép dolog kifaragni egy emberi szobrot

és életet adni neki,

de még szebb kiformálni egy emberi lelket

és megtölteni igazsággal."


Batikné Mamuzsits Mónika

A Kitaibel Pál Általános Iskola és Zeneiskola emlékkönyve, az iskola fennállásának 40. évfordulója tiszteletére. (62. oldal)

Készült a Siklósi Nyomdában 1000 példányban. Felelős vezető: Bedegi János.

Szerkesztette: Kiss József és Kiss József Levente. Számítógépes szedés: Horváth Balázsné. Tördelés: Ignácz Norbert

- nrb -