Kitaibel Pál Általános Iskola,
és Alapfokú Művészeti Iskola

7815 Harkány, Arany János u 16.
tel/fax: (+3672) 480-125
e-mail:titkarsag@kitaibel-harkany.sulinet.hu

- Dömötör János -

Az 1967/68. tanévben érkeztem a harkányi iskolába tanítani. Pályámat az Ormánság keleti részén Kémesen kezdtem, amely szülőföldem is, mert társközségében születtem Tésenfán. Onnan Siklósra kerültem, és ezután Harkányba. A XX. század magyar történelmének talán a legnehezebb szakasza az 1950-es évek voltak. Az akkori MDP (Magyar Dolgozók Pártja) helyi és országos vezetése is bizalmatlan volt az értelmiséggel szemben, de ez volt a jellemző az 1956 után megalakult MSZMP-re is.

Az értelmiségellenesség a kommunista pártok jellemzője volt minden országban. A hirdetett 3 elv közül (tiltott, tűrt, támogatott) a megtűrt elvet alkalmazták a pedagógusokkal szemben is, mert szükség volt rájuk, mint más értelmiségi rétegre is. A falvakban élő értelmiség közérzetét nagyban befolyásolta a helyi párttitkárok embersége, felkészültsége, jó- vagy rosszindulata. A lakosság, főleg a középparasztság elmeneküléséhez ez a körülmény is nagyban hozzájárult. A főbb okok azonban mások voltak. 1948 után a Dráva mentén határsáv létesült a Jugoszlávia ellenes (Tito) kampány miatt, majd 1950 nyarán kitelepítették a falvakból az úgynevezett "megbízhatatlan" családokat az Alföldre. A kitelepítésre kerülők személyét a helyi pártvezetés határozta meg. Az 1950-es évek erőszakos termelőszövetkezeti mozgalmak, majd az 1956-os forradalom, s az azt követő politikai megtorlások arra kényszerítették a falusi lakosságot, hogy elmeneküljön szülőföldjéről. 1960-ra befejeződött minden faluban a parasztság termelőeszközeitől való megfosztása, vagyis erőszakkal megalakították a termelőszövetkezeteket. Talajtalanná, kifosztottá, megalázottá váltak ősi földjükön az emberek. Rájuk illett Kölcsey Himnuszának 6. versszaka:


"Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában,"


A termelőszövetkezetek gépesítése és a kemizáció feleslegessé tette a falusi munkaerő jelentős részét, ezért kénytelen volt városokba, nagyközségekbe letelepedni, s főleg iparban elhelyezkedni. Ennek az lett a következménye, hogy a falvak l akossága a felére csökkent. Elsősorban a fiatalok voltak kénytelenek megválni szülőföldjüktől. Az iskolák továbbtanulási statisztikája mutatja, hogy a tanulók kb. fele középiskolába, másik fele szakmunkásképzőbe tanult tovább. Nagyon kevés tanuló választott mezőgazdasági szakmát (Villány, Sellye, Pécsvárad) s ha végeztek, szakmájukban nem tudtak elhelyezkedni. Ezek a körülmények odavezettek, hogy az 1-4 összevonású kisiskolák létszáma felére csökkent. Be kellett őket körzetesíteni. Ma csak a körzeti iskolákban folyik tanítás. A falvak nagy része értelmiség nélkülivé volt. Sem tanítója, sem papja sincs, vagyis nincs aki összefogja a falu népét. A harkányi iskolának sincs ma már egyetlen tagiskolája sem, mindegyik megszűnt.

A megszűnt iskolák tanítói a körzeti iskolához kerültek, ott tanítottak, tanítanak. Amikor a harkányi iskolához kerültem még minden faluban megvolt az 1-4. összevonású iskola. Az iskolával egybeépített szolgálati lakásban letelepedett pedagógusok tanítottak. Ma már az iskolák sincsenek meg, eladták őket. Az elkövetkező években kevés reménye van annak, hogy a falvak népesedése annyira felerősödne, hogy újra iskolák létesítésére lenne szükség. Egyelőre a falvak sorvadása, elöregedése tovább tart. 1974-ig tanítottam a harkányi iskolában, majd a művelődési osztályon dolgoztam a járások megszűnéséig, vagyis 1984. december 31-ig. A harkányi iskolához nem ismeretlenül kerültem, mert 1959-től Harkányban laktam, feleségem már évek óta ott tanított. Az iskola majdnem minden nevelője a Siklósi járásban született, s ez a körülmény stabilitást biztosított az iskolavezetés számára. A nevelőtestület szinte minden tagja letelepedett, házat épített a községben. A letelepedést nemcsak a testület pedagógiai - jó emberi - légkörre segítette, hanem a község fürdőhelyi adottsága is. A tantestület nevelő-oktató munkáját elismerte Harkány község lakossága, azt is mondhatjuk, hogy presztízse volt. Előfordult az is, hogy Baranyai József igazgatónak gondot okozott a tantestület néhány tagja. Egy ideig négy szakfelügyelő is volt az iskola nevelői közül, ez azt eredményezte, hogy az akkor még hatnapos tanítási hétből csak három napot tanítottak, a másik három napot felügyeleti munkával töltötték el. Az iskolák szakmai színvonalát az évente megrendezendő tanulmányi versenyeken elért eredmények is jelezték. A harkányi iskola tanulóinak eredményei azt igazolták, hogy a Siklósi járás iskolái között az első-második-harmadik helyett szerezték meg. Legeredményesebben a humán tárgyakból szerepeltek tanulóink, de ez elmondható a testnevelésből elért eredményekre is. Ez nem jelentette azt, hogy a reáltárgyak tanítása, hatékonysága ne lett volna eredményes. A középiskolák visszajelzései jelezték, hogy szilárd ismeretekkel rendelkeztek tanulóink, s az általános iskolában kapott jegyeiket meg tudták-e tartani. A tanulmányi versenyeken elért eredmények, és a középiskolai visszajelzések hosszabb távon jól mutatták az egyes iskolák szakmai munkáját. A harkányi iskola tanulóinak eredményei elég szilárd alapokat tükröztek.

Meg kell emlékezni azokról az osztályfőnökökről, nevelőkről, akik rendkívül sokat fáradoztak azért, hogy tanulóinkkal megismertessék országunk legszebb tájait, történelmi emlékhelyeit. Alsós nevelőinek főleg megyénk és a főváros nevezetességeivel ismertették meg tanulóikat. A felső tagozaton tanító nevelők szinte az egész ország nevezetes tájaira vitték tanulókat. (Sopron és környéke, Északi-középhegység, Eger, Aggtelek, Jósvafő, Debrecen, Szeged, Balaton). A legszegényebb gyerek is eljutott ezekre a helyekre, mert a Szülői Munkaközösség, az úttörőszervezet anyagilag is támogatta ezeket a gyerekeket. A szülők is hálásak voltak azért, hogy gyermekeikkel megismertettük hazánk nevezetes tájait, s ezzel erősítettük bennük a hazához való hűséget, a hazaszeretet érzését. A tantestület emberi, baráti kapcsolatit, az együttérzést, az együtt gondolkodást erősítették a névnapi megemlékezések stb. Egy-egy tanévben többször összejöttünk szombatonként az iskolában, hogy köszöntsük a névnapjukat ünneplőket. Az együtt elfogyasztott vacsora után énekelt, táncolt a tantestület, a vasárnapi hajnal kísért bennünket haza. A napi pedagógiai munka mellett ezek az időnkénti összejövetelek is erősítették, szilárdították a tantestületi egységet.

10 év művelődési osztályon eltöltött idő után a járások megszűnése miatt (1984. december 31.) jöttem vissza a harkányi iskolához. Három és fél évig vezettem az iskolát, mint igazgató, vagyis nyugdíjazásomig. Rövid idő volt ahhoz, hogy pedagógiai elgondolásaimat megvalósítsam. A szaktantermi hálózat kiépítése volt az egyik célom, amelyből csak egyet tudtam megvalósítani (fizika szaktanterem). Célom megvalósítását a Szülői Munkaközösség is segítette, anyagilag is hozzájárult a szaktanterem kiépítéséhez. A többi szaktanterem kiépítéséhez csak a kezdeti lépéseket tudtuk megtenni (magyar, történelem, biológia, földrajz). Felügyeleti munkában láttam, tapasztaltam, hogy a jól kiépített szaktantermek mennyire segítik az adott tantervi anyag megszilárdítását, hiszen a tanuló maga előtt látja naponta egy-egy tantárgy képi - és táblázatokba foglalt rendszerét. A tanulók igényeit is igyekeztem kielégíteni, megvalósítani. Tanulók által vezetett boltot alakítottunk ki, hogy a szünetekben tudjanak élelmiszert, édességet, füzetet, ceruzát stb. vásárolni. Így megszűnt az az áldatlan állapot, hogy az iskolával szemben lévő boltba szaladgálnak a szünetekben. A kevés haszon mellett megismerkedtek a tanulók a kereskedelem alapjaival, de a legfőbb haszon az volt, hogy örömmel végezték munkájukat. Vezetőként arra törekedtem, hogy a jól dolgozó kollégáimat mind erkölcsileg, mind anyagilag megbecsüljem - természetesen a lehetőségek határain belül. Erre adott lehetőséget az éves bérfejlesztés, az év végi jutalmazás, a kitüntetésekre való felterjesztés, a félévi és év végi értékelések alkalmával a jó szakmai munka elismerése. A nevelő-oktató munka elismerése mindig feszültség forrása a tantestületekben, de ezzel egy vezetőnek számolnia kell, hogy kritika éri, ha a legbecsületesebben próbálja is az elismeréseket megvalósítani. Nagyon ügyeltem arra, hogy olyan pedagógiai légkört teremtsek, amelyben minden nevelőtársam megvalósíthassa önmaga elgondolásait, célkitűzéseit.

A harkányi iskola jól felkészült, nagy pedagógiai tapasztalattal rendelkező nevelőkből állt, méltán aratott elismerést, megbecsülést a szülők, a lakosság körében.


Dömötör János

A Kitaibel Pál Általános Iskola és Zeneiskola emlékkönyve, az iskola fennállásának 40. évfordulója tiszteletére. (21. oldal)

Készült a Siklósi Nyomdában 1000 példányban. Felelős vezető: Bedegi János.

Szerkesztette: Kiss József és Kiss József Levente. Számítógépes szedés: Horváth Balázsné. Tördelés: Ignácz Norbert

- nrb -