Kitaibel Pál Általános Iskola,
és Alapfokú Művészeti Iskola

7815 Harkány, Arany János u 16.
tel/fax: (+3672) 480-125
e-mail:titkarsag@kitaibel-harkany.sulinet.hu

- dr. Fischerné dr. Dárdai Ágnes -

Megtisztelő felkérésnek teszek eleget, amikor egykori iskolám születésnapja alkalmából visszaemlékezem azokra az évekre, amelyeket a harkányi általános iskolában töltöttem el. Iskolámról, az ott töltött évekről, tanáraimról, osztálytársaimról, az eltöltött nyolc esztendőről igazából én már néhány évvel korábban számvetést készítettem, amikor is- akkor még általános iskolás- lányaim élénken érdeklődtek arról, hogy édesanyjuk hol töltötte iskolás éveit. Egy szép nyári napon autóba ültünk, és meglátogattuk gyerekkorom igen meghatározó és kedves színterét.

Elsétáltunk a valamikori családi házunkhoz, amely életem első tizennégy évének az otthonát jelentette. Majd végigsétáltunk azon az úton, amelyet nyolc éven keresztül mindennap megtettem az iskola felé. Magam is csodálkoztam, hogy milyen rövid az út, holott akkoriban nagyon hosszúnak tűnt. Emlékek tolultak fel bennem az út során, ismerősek voltak a házak, a kerítések. Megérkezve az iskola elé, még felfedezhettem a régi épületszárnyat, de azt is, hogy azóta iskolám terebélyesedett, udvara tele, azóta nagyra nőtt fákkal. Nem tudtunk bemenni az épületbe, ezért mesélni kezdtem, hogy milyen volt a harkányi iskolában a diákélet.


Második osztályosok voltunk, amikor a régi iskolából az újba költöztünk. Élénken bennem él az iskola belső tere: a tágas, világos folyosók és tantermek, egy történelemszertár a második emeleten, a tanári szoba, amely olyan izgalmasnak tűnt akkor, mert oda diák nem mehetett be. És minderről egy csasztuska szövegrészlete jut eszembe a lépcsőkorlátról, amelyet az egyik ünnepségen vagy diáknapon énekeltünk, Baranyai igazgató úr szigorú intelméről: "Jössz le onnan a korlátról címeres gazember". A csasztuska kifejezést persze el kellett magyaráznom, és hozzá azt is, ami a kisdobos és úttörőélettel volt kapcsolatos: a Mókus őrsről, a nótafáról, az őrsi kirándulások paprikás krumplijáról és szalonnasütéseiről, a balatonszepezdi úttörő kirándulásokról meséltem. S bár ők már azt tanulták gimnazista korukban, hogy az 1960-70-es évek a kádári egyre puhuló diktatúra időszaka volt, én ebből azonban mit sem éreztem. Tanárainknak köszönhetően felhőtlen, boldog iskolás korunk volt.


Nem emlékszem arra, hogy az iskola elnyomott, megterhelt, neurotikussá tett volna. Sőt, kifejezetten szerettem iskolába járni, tanulni. Nyár végén már türelmetlenül vártam az évkezdést, az osztálytársaimat. Bizonyára édesanyám hivatása és példája befolyásolt, aki négy éven át tanító nénim volt. Őt utánozva gyakran játszottam azt, hogy "készülök az órákra", óravázlatot írok. Később, tanár koromban nemcsak édesanyám, hanem minden tanárom hitvallása, gyermekszeretete, szorgalma, hivatástudata formálta az én pedagógusi ars poeticámat. Ma, amikor már én készítek fel leendő tanárjelölteket a tanári pályára, tudom, hogy módszereim, tanári gesztusaim, egész tanári habitusom belőlük, általános, gimnáziumi és egyetemi tanáraimból építkezett. Azt a tapasztalatot adom tovább hallgatóimnak is, hogy munkánk során, mint egy nyitott könyvből olvasnak és tanulnak belőlünk a diákjaink.


Természetesen nem tudtam még akkor, hogy az iskola - különösen a falusi gyerekeket oktató - iskola egyik fontos feladata a tehetséggondozás. Visszaemlékezve azonban harkányi tanáraim nyolc éves munkájára, ma már tudom, hogy az egyik legfontosabb pedagógiai feladatot teljesítették magas fokon. A környék kis településeiből naponta bejáró, szociális szempontból gyakran hátrányos helyzetű, de tehetséges diákoknak adtak felemelkedési lehetőséget. Már tanárként tudatosult bennem, hogy Kresz tanár úr matematikaóráin milyen mély emberséggel favorizálta, és becsülte azokat az osztálytársaimat, akiknek "vágott az esze, mint a borotva". Tőle hallottam először ezt a kifejezést, és ő döbbentett rá először finoman, hogy az ötös és ötös között is különbség van, és hogy milyen tiszteletet érdemel az, aki egy matematikapéldát a lehető legegyszerűbben, ahogy ő mondta a "legelegánsabban" tud megoldani. Ahogy ipacsfai és kovácshidai osztálytársaim legtehetségesebbjei a matematikaórákon remekeltek, magam a történelem és magyar nyelvi órákon találtam magamra. Ma is emlékszem azokra a magyar helyesírási feladatokra, amelyek olyan játékosak voltak, hogy szinte észrevétlenül formálták nyelvi kifejezőkészségünket. Ennek az igényes nyelvi képzésnek később az idegen nyelvek tanulásában láttam nagy hasznát.


Köszöntőm végére érve egy olyan emlékkönyvet idézek fel, amely a hatvanas években igen elterjedt volt. Máig őrzöm az emlékkönyvem, amelybe osztálytársaimon, barátaimon kívül tanáraim is írtak. A gyerekes kis rigmusok és rajzok mellett, ott sorakoznak a tanáraim tollából származó komoly versrészletek, aforizmák. Osztályfőnököm Kiss József, tanáraim (Kiss István, Kovács Kálmán, Szabó Gézáné, Gyarmati Jenő, Markovics János, Barla Szabó Sándorné) jó pedagógiai érzékkel kiválasztott idézetei akkor még bizonyára nem tudatosultak bennem, ma már azonban tudom, hogy soraikkal olyan- a harkányi általános iskola tanári közössége által is vallott- életelvekre hívták fel a figyelmem, amelyek szerint próbálok ma is élni. Emberségre, szorgalomra, helytállásra, kitartásra, kötelességtudatra neveltek.


dr. Fischerné dr. Dárdai Ágnes

"Ötven tanév" - A harkányi iskola jubileumi kiadványa. (18-19.oldal) ISBN:978-963-08-1188-0

A könyv szerkesztésében, összeállításában közreműködött: Bencs János, Ignácz Norbert, Kiss József Levente, Marosné Lukács Judit, Pajorné Keszthelyi Klára.

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik a könyvben szereplő fényképeket rendelkezésünkre bocsátották.

- nrb -