Kitaibel Pál Általános Iskola,
és Alapfokú Művészeti Iskola

7815 Harkány, Arany János u 16.
tel/fax: (+3672) 480-125
e-mail:titkarsag@kitaibel-harkany.sulinet.hu

- Földesi Károlyné Újlaky Edit -

„Megküzdeni az igazért, szépért méltó küldetés.”

Azért fogtam tollat a kezembe, hogy eleget tegyek a megtisztelő kérésnek, melyet volt tanítványom intézett hozzám – az Általános Iskola és Zeneiskola 50 éves fennállásának évfordulója alkalmából idézzem fel az intézményben eltöltött éveimet, emlékeimet. (1970. január 6-án, 9 éves tanítói múlttal a hátam mögött léptem be abba az épületbe, mely nekem 31 évig otthont adott.

Az akkori negyedik osztály vezetője lettem. Itt olyan gyermekekkel találkoztam, kiknek emléke máig is bennem él. Lehetetlen felsorolni mindnek a nevét, de néhányat mégis megemlítenék: Dömötör Zsuzsi, Kovács Marika, László Szilvi, Buru Gyuri, Kondor Tamás, Spengler Szilárd, Tóth Árpi, Bihari Robi… Az iskola igazgatója abban az időben a nagy tekintélyű és köztiszteletben álló Baranyai József tanár úr volt. A huszonkét főt számláló, tapasztalt tanári kar legfiatalabb tagja lettem. Markovics János tanár úr rám is ragasztotta a „Kislány” nevet.


Több mint 10 osztály osztályfőnöke voltam, sok száz írni, olvasni tudó gyermek került ki a kezem alól, akik az életben megállták helyüket. Gyakran összefutok ma is velük találkozókon vagy épp az utcán, ahol érezhetem érdeklődésüket és a kölcsönös szeretetet. A rám bízott feladatokat próbáltam tisztességgel elvégezni. Az iskola helyet adott a szakmai továbbképzéseknek, több tanfolyamot is elvégeztem, új módszerekkel tanítottam. Szerettem a gyerekekkel kirándulni, táborozni, túrázni, vetélkedni. Szép eredményeket értek el tanítványaim színjátszásban, tanulmányi és versmondó versenyeken, népdaléneklésen, és akadtak rajzos tehetségek is.


Amikor még az úttörőmozgalom volt az összetartó erő, együttműködtem Markovics Erzsikével, Gyarmati Jenővel, Radosnai Györgyivel, és fáradoztunk azon, hogy minél több romantikát nyújtsunk a gyermekeknek. Jómagam évekig a kisdobosok vezetője voltam. Örömteli programokkal tarkítottuk szabadidőnket, ahol még jobban összekovácsolódhattunk a gyerekekkel. Felejthetetlen jelmezbálok (konferálások), anyák napi és télapó ünnepélyek, fenyőünnepek, sportvetélkedők színesítették a palettát. Az iskolában volt két iskolatársam és szaktekintélyem: Kiss József tanár úr és Kiss István, kedves jó kollégám. Mert mi annak idején a közgazdasági technikumot is elvégeztük, és gyakran felidéztük az ottani közös élményeinket.


A mindennapi munka mellett jutott időnk meghitt összejövetelekre, vidám névnapokra, ahol sokszor mulattattam a társaságot, mert ez irányú tehetségemet talán a jótékonysági bálok fellépésein is megcsillantottam. Tettük ezt azért, hogy a bál hangulata és bevétele a gyermekeket szolgálja. (Szebb Jövő Alapítvány)


A szülőkkel való kapcsolatom felhőtlen volt, nem igen akadt konfliktushelyzetem. Segítették munkámat, és ma is tiszteletben tartanak a mindennapokban. Persze pályám során nem csak eminens tanulókkal találkoztam, voltak nekem is nehezen kezelhető gyermekeim, de valamilyen ráhatással őket is próbáltam megszelídíteni. A körzetesítések után nőtt a gyermeksereg, és a mindennapos helyhiányokkal küzdve is eredményes munkát tudtunk végezni. Az intézmény mindig elismert volt a járásban és a megyében is. A kellően megalapozott munkára tudtak építkezni tanítványaink. Jó eredményeikről kapott visszajelzést az iskola.


Az idő múlásával sajnos sok jó kollégámat elveszítettem, de lelkem mélyén őrzöm őket. A fiatalabb, megújult tantestülettel próbáltam jó kapcsolatot teremteni. Szerettem azt a biztonságot, segítő szándékot, amit kollégáimtól, pályatársaimtól kaptam. Minden gondra, bajra volt orvosság!


Az iskolabővítéssel együtt felépült a szép ebédlő, ahol nyugállományom előtt gyakrabban fordultam meg, mert az utolsó három munkaévemet napközis nevelőként éltem meg. Sikerült új tapasztalatokat gyűjtenem, hogy a délutánra megfáradt gyerekekkel is lehet aktívan dolgozni.


Tiszteltem azokat az embereket, akikkel együtt dolgoztam. Szerettem a rendet, tisztaságot osztálytermeimben, és arra neveltem tanítványaimat, hogy becsüljék mások munkáját, és őrizzék otthonosságát környezetüknek. Örültem annak, hogy ez irányú tevékenységemet az iskolavezetés is pozitívan értékelte, és az első modern iskolai bútorokat az én osztályom kapta meg. Éva Attila és társai boldogan vették birtokukba a szép, új székeket (addig padban ülhettek), és évekig vigyáztak a berendezés épségére.


Negyven év munka után sem esett terhemre az iskolába, tanterembe lépni. Mindig vártam az új tanév kezdetét, mert azt tehettem, amire hajdan felesküdtem; nevelni, szeretve tanítani a gyermekeket.


Tíz év telt el azóta, hogy kiléptem az iskolából, ahová gyakran vagy álmaimban ma is visszatérek. Azóta nagyot változott a világ az életkörülmények, de a harkányi Kitaibel Pál Általános és Zeneiskola még szebb köntösben ragyog, és az ott dolgozó tanári kar és közösség kitartó szorgalommal és erővel oktatja, neveli a város és környezete gyermekseregét, felkészítve őket a modern világra.


Az új követelmények megvalósításához jó egészséget, töretlen szorgalmat, hitet és erőt kíván Néktek az a kollégátok, aki 31 évet töltött a harkányi iskolában, és 50 éve lépett a pedagógus pályára!


Földesi Károlyné Újlaky Edit

"Ötven tanév" - A harkányi iskola jubileumi kiadványa. (26.oldal) ISBN:978-963-08-1188-0

A könyv szerkesztésében, összeállításában közreműködött: Bencs János, Ignácz Norbert, Kiss József Levente, Marosné Lukács Judit, Pajorné Keszthelyi Klára.

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik a könyvben szereplő fényképeket rendelkezésünkre bocsátották.

- nrb -