Kitaibel Pál Általános Iskola,
és Alapfokú Művészeti Iskola

7815 Harkány, Arany János u 16.
tel/fax: (+3672) 480-125
e-mail:titkarsag@kitaibel-harkany.sulinet.hu

- Galgóczi Sándorné (Szabó Erzsébet) -

Visszaemlékezés az oskolára

Amikor megkaptam ezt a felkérést, hogy írjak egy megemlékezést régi iskolámról, kétféle érzés kavargott bennem. Mindenekelőtt természetesen nagy megtiszteltetésnek éreztem és érzem most is, hogy az én kis falumból mindezt én tehetem. Aztán itt van a másik érzés, ami talán az elsőből fakad, vajon képes vagyok-e enynyi év távlatából méltó módon, hitelesen megírni mindazt, amit szeretnék. Mert hát sok év eltelt, és sok minden történt azóta, hogy 1960-ban átléptem az ipacsfai iskola kapuját. Az emlékek megkopva halványnak tűntek, de ahogy gondolatban kezdtem előszedni őket, egyre tisztábbak és határozottabbak lettek.

Ipacsfán is – mint a környező falvakban – csak alsó tagozat volt 1–4. osztályig. Tipikus kis falusi iskola volt a miénk, a három padsor, a tanári asztal, mögötte a tábla, és akitől ez az egész iskola lett, Nagy László tanító bácsi. Most ennyi év távlatából tudom csak igazán értékelni végtelen türelmét, szeretetét, amellyel tanított bennünket. Kedves, biztató szavakkal ösztönzött bennünket a tanulásra, de még elmarasztalni is úgy tudott, hogy nem lehetett rá haragudni. Van is egy kedves történetem, ami egy közeli ismerősömmel esett meg. Nagy boldogan tért haza az iskolából:


– Édesanyám, megdicsért a tanító bácsi!

– Tényleg? – örvendezett az anyja.

– És mit mondott neked kisfiam?

– Hát… azt mondta, hogy: „Aranyos, drága kisfiam, de nagy marhaságot mondtál!”


Aki ismerte a tanító bácsit, hallotta kedves harsány hangját, az pontosan el tudja képzelni a fenti esetet. A teremben ugyan együtt volt a négy osztály, de a tanító bácsi mindig csak egy osztállyal foglalkozott, a másik három osztály csendben végezte a feladatát „csendes órájuk” volt. Mindennap más volt a napos, akinek a tisztaság ellenőrzésén túl az volt a feladata, hogy rendet tartson, amíg a tanár bácsi át nem jött az iskolába. Nem sokat kellett sétálnia, hiszen ott lakott abban az épületben. Nálunk még az volt a szokás, hogy amíg meg nem érkezett a tanító, az egész iskola hangosan mondta az egyszeregyet, és énekelve skandálta az abc-t. Meg is tanultuk úgy, hogy álmunkból felriasztva is tudjuk mind a mai napig. A tanító bácsi türelmes volt, de tudott szigorú is lenni, ha kellett. Megtanított bennünket az emberek és egymás iránti tiszteletre, szeretetre, és természetes volt számunkra, hogy a faluban járva előre köszönjünk mindenkinek. Most, felnőtt fejjel értem csak, hogy ez éppúgy, mint a betanított versek, színdarabok, amelyeket az egész falu előtt adtunk elő, milyen nagy szerepet játszott abban, hogy a falu lakói közelebb kerülve egymáshoz, igazi közösséget alkotva olyanok legyenek, amilyeneknek lenniük kell.


Az 5. osztályt már Harkányban kezdtem el, ahova naponta busszal kellett utazni oda-vissza a hét 6 napján, mivel akkor még szombaton is volt tanítás. Semmilyen hátrányát nem éreztük, annak hogy falun jártunk iskolába, felkészített bennünket mindenre, így aztán az a négy év sem okozott gondot, amit már Harkányban jártunk. Igaz, ott is olyan tanárok vártak, akik hivatásuknak érezték a tanítást, és fontosnak tartották, hogy megszerezzük azt a tudást, amely fontos ahhoz, hogy boldogulni tudjunk. Ez a szellemiség nem veszett ki, ezt tapasztaltaltból tudom, hiszen az én gyerekeim is oda jártak, és szülőként volt rálátásom a harkányi iskola életére.


Őszintén remélem, hogy harminc-negyven év múlva az én gyerekeim is fel tudnak sorolni majd a saját iskolaéveikből olyan legendás neveket, mint én most az enyémből.


Szerencsére a régi tanárok közül még ma is többen élnek. Kiemelkedő pedagógusok és emberek voltak. Négy éven keresztül osztályfőnököm volt Kiss József, aki magyar nyelv- és irodalmat, Szabó Gézáné biológiát, Kiss István földrajzot és történelmet, Kresz József matematikát és fizikát, Markovics János testnevelést, Markovics Jánosné, Erzsi néni gyakorlati foglalkozást, Gyarmati Jenő orosz nyelvet tanított.


Köszönet nekik, és büszke vagyok rá, hogy a diákjuk lehettem.


Galgóczi Sándorné (Szabó Erzsébet), Ipacsfa

"Ötven tanév" - A harkányi iskola jubileumi kiadványa. (50.oldal) ISBN:978-963-08-1188-0

A könyv szerkesztésében, összeállításában közreműködött: Bencs János, Ignácz Norbert, Kiss József Levente, Marosné Lukács Judit, Pajorné Keszthelyi Klára.

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik a könyvben szereplő fényképeket rendelkezésünkre bocsátották.

- nrb -