Kitaibel Pál Általános Iskola,
és Alapfokú Művészeti Iskola

7815 Harkány, Arany János u 16.
tel/fax: (+3672) 480-125
e-mail:titkarsag@kitaibel-harkany.sulinet.hu

„Ó végre vége! Vagy talán mégsem?

Diák marad az ember, amíg él.

Leckéjét a sírig tanulja.

Nehezebbet mindig a réginél.”

Vajda János

- Kárpáti Ildikó -

„Diák marad az ember, amíg él”

Ötven év, fél évszázad egy iskola életében rövid idő, de egy diákéban hosszúnak mondható. Kétéves voltam, mikor Harkányba költöztünk szüleimmel és két testvéremmel, Zitával és Zoltánnal. Az első emlékeim az óvodához kötődnek, ahol megismertem társaimat és a kedves Kata és Kati óvó néniket, akik odaadódóan neveltek bennünket az alkalmazkodás elemi szabályaira. Nekik köszönhetően három év múlva bátrabban léptük át iskolánk küszöbét, hiszen ismertük egymást. Az újtól való félelmünket segített feloldani Margit és Erzsi tanító néni, akik türelemmel, következetességgel, de szeretettel vezettek be bennünket az olvasás és írás rejtelmeibe, a számok bűvös világába.

Észre sem vettük, máris felsősök lettünk. 29 vidám, minden iránt érdeklődő, csintalan, csillogó szemű emberke. 21 kamaszodó fiú és 8 szelíd kislány. Eltérő érdeklődésű, de egymást tisztelő, szerető diák.


Osztálytársaim rendkívül színes személyiséggel bírtak. Volt közöttük ügyes kezű, barkácsolást szerető, irodalmat, sportot, fotózást, zenét, művészetet, természetet, építészetet, gépészetet, villamosságot, vegyészetet, csillagászatot kedvelő.


Érdeklődésünk kielégítésére a harkányi iskolában minden lehetőség megvolt. Tanáraink a tanórákon kívül szakkörökben, sportfoglalkozáson, zeneórákon, tanulmányi versenyeken bővítették tudásunkat.


Felejthetetlenek az osztálykirándulások. Minden évben más-más tájegységet, várost ismertünk meg: ötödik osztályban Budapest elvarázsolt bennünket, Veszprém, Pannonhalma, Esztergom, Győr, Sopron, Szombathely, Kőszeg templomai, múzeumai, csodás épületei, az Északi-középhegység panorámája, Miskolc környéke, Eger műemlékei, a debreceni Nagyerdő, a Kollégium, az Egyetem épülete – mind-mind felejthetetlen emlék.


Most már tudom, hogy csak így lehet a gyerekekkel megszerettetni szülőföldjüket, mert csak azt lehet igazán védeni, félteni, kötődni hozzá, amit ismerünk. Bennünket arra neveltek, hogy lássunk világot, szerezzünk sokoldalúan tudást, de jöjjünk vissza szülőföldünkre, itt váljunk hasznos emberekké. Úgy érzem, szüleim és tanáraim munkája sikeres volt: sok-sok becsületes, értékes embert neveltek az évek során. Van közöttünk gazdálkodó, kereskedő, mérnök, építész, tanár, tanító, újságíró, vegyész, vendéglátós, orvos, sportoló, pilóta, szobrász stb…


Jó közösséggé kovácsolódtunk a nyolc év során. Ezt igazolja, hogy ötévenként találkozunk a régi iskolánkban, ahol őszintén elmeséljük sikereinket, kudarcainkat, de feltöltődünk, erőt gyűjtünk a következő évekre. Minden alakalommal közösen elmegyünk a temetőbe, ahol meglátogatjuk két osztálytársunkat, Bernhardt Zolit és Hágendorn Ármint. Ez a néhány perc is szorosabbá fűzi kapcsolatunkat.


1984 óta Budapesten élek két gyermekemmel. A Jókai Mór Általános Iskola a munkahelyem, ahol alsós gyerekeket tanítok. Mindig szívesen jövök vissza Harkányba pihenni, feltöltődni, erőt gyűjteni, emlékezni, mert az élet elmúlik, az emlékek élnek, s amíg élünk, őrizzük őket!


Az elmúlt évekért köszönetet mondok szüleimnek, tanáraimnak, iskolámnak.


Kárpáti Ildikó

"Ötven tanév" - A harkányi iskola jubileumi kiadványa. (40.oldal) ISBN:978-963-08-1188-0

A könyv szerkesztésében, összeállításában közreműködött: Bencs János, Ignácz Norbert, Kiss József Levente, Marosné Lukács Judit, Pajorné Keszthelyi Klára.

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik a könyvben szereplő fényképeket rendelkezésünkre bocsátották.

- nrb -