Kitaibel Pál Általános Iskola,
és Alapfokú Művészeti Iskola

7815 Harkány, Arany János u 16.
tel/fax: (+3672) 480-125
e-mail:titkarsag@kitaibel-harkany.sulinet.hu

- Simon Anita -

Én is azok közé a szerencsés emberek közé tartozom, akik a harkányi Kitaibel Pál Általános Iskola tanulói lehettek. Mindig szívesen emlékszem vissza az ott töltött évekre. Amikor csöpp elsősként először léptem át az iskola kapuit, még olyan félelmetesnek és idegennek tűnt ez a világ. Egy kedves tanító néni azonban kézen fogott, és bevezetett az osztályterembe a többi megszeppent kisgyerek közé. Hamar összebarátkoztunk egymással és az új helyzettel. Együtt küzdöttünk meg a matematika rejtelmeivel, és fedeztük fel a magyar nyelv szépségeit.


Később ezzel az összekovácsolódott kis csapattal léptünk a fölsőbe. Ekkor már miénk volt az iskola és természetesen a világ. A tanulás mellett egyre nagyobb jelentőséget kaptak kisebb-nagyobb csínytevéseink - gombostű a tanári széken, "hova tegyük a matematika tanárnő kis Polskiját", "vágjunk pofákat a rajztanárnő háta mögött", és még hasonló "kedvességek", amikkel néha az őrületbe kergettük az amúgy igen türelmes tanárainkat. Ilyenkor persze mindig megjelent "legkedvencebbik" osztályfőnökünk, aki szétcsapott köztünk, és erélyes hangja hatására egy-két szóból behúztuk fülünket-farkunkat. Természetesen ez csak szerető gondoskodás volt, tudtuk jól.


Mi még akkor "nagy" úttörők is voltunk! Szívesen jártunk a délutáni őrsi- és rajfoglalkozásokra, ahol mindig kitaláltunk valami jó mókát. Az ünnepélyeken pedig azon vigyorogtunk, hogy néhány diáknak milyen "hülyén" áll az úttörő egyenruha. Ebben az egész úttörősdiben a rajnapló volt a gyengénk, amibe időről-időre mindenféle rajzokat, meg írásokat kellett készíteni. Az "ofő" kiszemelt néhány emberkét, akit rendszeresen megbízott ezzel az igen felelősségteljes feladattal. Persze nagy örömömre (!?) én is köztük voltam.


Hogy szerettük a teadélutánokat! Szürcsöltük a borzalmas ízű menzateákat, és táncoltunk a legújabb slágerekre. És azok a nyári balatoni táborok...! Aki be akart kerülni a táborozók bűvös körébe, annak igazán jól kellett viselkednie egész évben. De ha egyszer eljutottunk a magyar tenger partjára, ott már szabadok voltunk! Napsütés, víz, barátok, pedagógiai szigorukat levetett vidám tanárok, humoros "Ki mit tud?"-ok, tábortűz és sok-sok nevetés. Mi kell még...?


A hab a tortán minden évben a háromnapos osztálykirándulás volt. Osztályfőnökünk célja: Ismerd meg hazádat! "mozgalom" volt. Bennünket azonban cseppet sem érdekeltek a múzeumok, várak és látványosságok; csak az, hogy együtt lehetett a "banda"!


A sok vidámság mellett oktattak és neveltek is bennünket. Izgultunk a "dogák" miatt, hajtottunk az év végi jobb jegyekért; és ha valami nem sikerült, "mindig a tanár volt a hibás".


Nagyon hamar elszállt ez a nyolc év, és máris a pályaválasztás küszöbén álltunk. Fogalmunk sem volt, hogy "mi leszek, ha nagy leszek?", mégis tele voltunk tervekkel.


Végigbőgtük a ballagást, és átmulattuk a bankett éjszakáját.


Csak az fájt nagyon mindenkinek, hogy el kellett válnunk egymástól. Fogadkoztunk égre, földre, hogy rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, de mindenkit más irányba sodort az élet szele. Ott, akkor 1989-ben, véget ért gyermekkorunk egyik legszebb szakasza.


- Simon Anita -

A Kitaibel Pál Általános Iskola és Zeneiskola emlékkönyve, az iskola fennállásának 40. évfordulója tiszteletére. (68. oldal)

Készült a Siklósi Nyomdában 1000 példányban. Felelős vezető: Bedegi János.

Szerkesztette: Kiss József és Kiss József Levente. Számítógépes szedés: Horváth Balázsné. Tördelés: Ignácz Norbert

- nrb -