Kitaibel Pál Általános Iskola,
és Alapfokú Művészeti Iskola

7815 Harkány, Arany János u 16.
tel/fax: (+3672) 480-125
e-mail:titkarsag@kitaibel-harkany.sulinet.hu

- Stepper Tibor -

Halovány emlékeim a Siklósi Állami Zeneiskola harkányi fiókiskolájában eltöltött négy évről

Harkányban, az Arany János utcában, tehát a Kitaibel Pál Általános Iskolától 120 méterre lakó, 5. osztályos tanulóként kerültem szinte először kapcsolatba a zeneiskola Harkányban működő fúvószenekarával. A nálam egy évvel idősebb Kresz Laci barátomnál már láttam otthon az ő trombitáját, és bár érdekes volt, de igazán az a fúvószenekari próba hatott rám egy életre meghatározóan, amelyre véletlenül betévedtem 1968 szeptemberében az iskola emeleti tantermébe.

Azóta sok rézfúvós kolléga életéről, hangszeres tanulmányaik kezdeteiről hallottam, olvastam, szinte mindannyijuknál az első és meghatározó élmény a fúvószenekar, illetve az azt vezető pedagógus-karnagy személye volt. Az egyik, talán leghíresebb trombitás, Louis Amstrong is így kezdte. (Javítóintézetbe került úgy 1910 táján New Orleansban és itt az intézet fúvószenekarában kezdett ismerkedni a kornett-, majd a trombitajátékkal. Kitartó, szorgalmas gyakorlással, kottaolvasással, a saját szólam elsajátításával, majd a többiekre is odafigyelő együttjátszással jutott el a zenélés öröméig).


A világ minden pontján hasonlóan indul a muzsikuspalánták élete. Bár nem mindenkiből lesz világhírű vagy akárcsak profi, hangszeréből megélni is képes muzsikus, de szinte valamennyien a legjobb szívvel emlékeznek az itt együtt töltött időre. Ha szabad személyes emlékeimmel előhozakodnom: az első próba, ahova tízévesen betévedtem az egy-két éve működő úttörő- zenekarba, annyira megfogott, hogy úgy éreztem, valami módon részt kell ebben vennem. Talán a nagydobot üthetném, mert az rögtön látszott, hogy a fúvós hangszerek hangszeres tudás nélkül nem szólalnak meg. A zenekart Horváth Laci bácsi, a siklósi zeneiskola igazgatója irányította, és pár barátom, ismerős nagyobb fiúk alkották. Apukám pedagógus kollégája, Szakó Józsi bácsi Gyuri fia fújta a legsúlyosabb hangszert, a nyakába akasztott helikont. Juhász Tibi trombitált, és óvodáskortól barátom, Kresz Laci is ott ügyeskedett.


Talán 15–20-an lehettek, de mintha a mennyei zenekar játszott volna. Azóta persze nagyon sok és jobbnál jobb együttest hallhattam, hála jó sorsomnak játszhattam is velük, de számomra minden akkor és ott kezdődött. Pár nap múlva jelentkezőket kerestek a fúvószenekarba. Majd 40 évvel később, a Máriagyűdön játszott koncertem után tudtam meg Markovicsné Erzsi nénitől, az úttörőcsapat egykori vezetőjétől, hogy nekem, mint jó tanulónak jelentkeznem kellett. De ahogy később is minden fontos posztért próbát kellett játszanom, akkor is az egyetlen, mély Esz-trombitáért is meg kellett küzdenem. Horváth Laci bácsi hármunknak adott egy-egy Esz hangolású, billentyű nélküli úttörőtrombitát. Két oldalt teleírt egyszerű, majd nehezebb rövid darabokkal, és ezeket három hét múlva meghallgatta. 1991-ben már 10 éve a Győri Filharmonikus Zenekar trombita szólamvezetőjeként találkoztam ismét az úttörőtrombitával. A bábolnai harsonás huszárokhoz hívtak tanárnak, ők pont ilyenen, lovon ülve játszanak. Érdekes volt viszontlátni legelső trombitámat, mely az imént elmesélt kezdetet juttatta eszembe. Nos, én akkor kezdtem el azt a kitartó gyakorlást, ami máig is immár 42 éve tart. Akkor megkaptam a hangszert, amellyel már a zenekar tagjaként eljutottam az épp aktuális kulturális seregszemlére, Vajszlóra.


Év végén kaptam egy B-hangolású szárnykürtöt, amelyen a kvinttel magasabb alaphangolás miatt először igen küzdöttem. Eleinte igazgató úr tanított trombitára, majd Sztankov Sztefán harsonaművész járt le Pécsről oldalkocsis motorján. Ő amolyan álláshalmozóként játszott a Pécs Szimfonikus Zenekarban, a Pécsi Nemzeti Színházban, tanított a szakközépiskolában és a főiskolán is. Néhány éve a MÁV-Fúvószenekar 60 éves jubileumi hangversenyén találkoztam vele. Elmondta, hogy nagyon nyüzsgő, „sűrű” kisgyerek voltam akkoriban. Azóta – remélem – a helyzet jelentősen javult.


Heti egy zenekari próbára emlékszem, szolfézsból meg inkább a felmentésre – ki gondolta, hogy majd ebből fogok megélni! A zenekarban egyre nehezebb szólamok jutottak nekem, állami és iskolai ünnepeken, koszorúzásokon játszottunk.


Fejlődésem Altorjai Józsefnél, a következő trombitatanáromnál indult el. Akkor már az óvodaudvar hátsó termében volt az óránk. 1971 decemberében Gyurókovics Tibor vette át a trombitásokat. II. Rákóczi Ferencre emlékeztető hosszú hajával érdekes volt, de mivel diplomájára készült, sokkal több gyakorlást hallottam tőle, ami csak tovább ösztönzött a gyakorlásra.


1972. január táján, nyolcadikos koromban szóba került a továbbtanulás kérdése. Eredetileg vegyipari szakközépiskolába készültem, de ekkor felmerült a művészeti szakközépiskola lehetősége is. A budapesti katonaira gondoltam, mert ott teljesen ingyen tanultak, de Gyurókovics tanár úr a pécsire. Ilyen véletlen félreértésen múlt, hogy oda felvételiztem. Meglepett a többiek alapos bemelegítése, és az enyémnél magasabb szintű játéka. Szerencsémre Decleva Laci bácsi – a szakközépiskola kürt-trombita tanára, valamikor az operaház és Ferencsik János szólókürtöse – megláthatta bennem a lelkesedést, mert esélyt adott. Amit még nem tud, majd itt megtanulja! – győzte meg tanártársait.


Immár negyedik évtizede azon vagyok, hogy megfeleljek e nagyszerű ember bizalmának!


Stepper Tibor

"Ötven tanév" - A harkányi iskola jubileumi kiadványa. (38.oldal) ISBN:978-963-08-1188-0

A könyv szerkesztésében, összeállításában közreműködött: Bencs János, Ignácz Norbert, Kiss József Levente, Marosné Lukács Judit, Pajorné Keszthelyi Klára.

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik a könyvben szereplő fényképeket rendelkezésünkre bocsátották.

- nrb -