Kitaibel Pál Általános Iskola,
és Alapfokú Művészeti Iskola

7815 Harkány, Arany János u 16.
tel/fax: (+3672) 480-125
e-mail:titkarsag@kitaibel-harkany.sulinet.hu

- A Zeneiskola története -

- Részlet Perecz Anita szakdolgozatából -

A zeneoktatás kezdetei Harkányban (1961-1984)

A harkányi zeneoktatás hőskoráról szólva nem kerülhetem el, hogy a siklósi zeneoktatás történetéről írjak, mert közel két és fél évtizeden keresztül Harkányban a siklósi zeneiskola kihelyezett tagozataként működött a növendékek zenei képzése. Harkány és Siklós története nemcsak a földrajzi közelség miatt kapcsolódott szorosan össze, hanem azért is mert 1963-tól 1977-ig Harkány közigazgatásilag a siklósi Nagyközségi Közös Tanácshoz tartozott. A két település szükségszerű együttműködését az is meghatározta, hogy Siklós járási székhely volt, Harkány pedig Baranya megye legnépszerűbb üdülőhelye.

Harkányban 1961/62-es tanévben kezdődött meg a zeneoktatás. Ebben az időben Siklóson már 3 éve dolgoztak zenetanárok, ám zeneiskoláról ekkor még nem beszélhetünk. A Járási Tanács irányításával Zeneoktatói Munkaközösség működött. Öt zenetanár volt a munkaközösség tagja: Horváth László, Horváth Lászlóné, Mester József, Szép Lehelné, Virág Éva. Horváth László a siklósi zeneiskola alapítója, később igazgatója az 1980-as évek végéig, nyugdíjazásáig irányította az intézményt. A „hőskorban” a zeneoktatás minden gondja rá hárult, a pedagógusok utaztatásától a hangszerek beszerzéséig. Igényes zenepedagógusi, lelkiismeretes vezetői munkájával alapozta meg a siklósi zeneiskola jó hírnevét. Az ő vezetésével alakult meg a harkányi általános iskolában a fúvószenekar (1964) melynek 1973-ig karnagya volt.

Horváth Lászlóné egész pedagógus pályáját a siklósi zeneoktatásnak szentelte, még ma nyugdíjasként is a siklósi zeneiskola óraadó tanára. Az idős pedagógus házaspárt Siklóson közszeretet, megbecsülés övezi; egyik gyermekük is zenetanár lett.

Mester József a székesfehérvári helyőrségi zenekarban szolgált három évig klarinétosként az ötvenes években. Közben, és leszerelése után kántorképzőbe járt Pécsre. Kitűnően zongorázott és orgonált. 1964-ben az akkori városvezetéssel elhatározták a fúvószenekar létrehozását. A szakmai munkát teljes egészében ő vállalta föl szakkör keretében. Minden hangszerest ő tanított, ezért később rengeteg támadás érte. 1965 júniusában megszólalt a zenekar, igaz még csak két induló volt a repertoár. 1980-ig teljesen egyedül dolgozott a csapattal, sok jó amatőr muzsikust felnevelt. Élete végéig Siklóson élt.

Siklós és Harkány mellett Sellye községben is tanítottak elsősorban zongorát és szolfézst. Bár a személyi feltételek adottak voltak, hiszen valamennyi oktató diplomás zenetanár volt, a tárgyi feltételek az oktatási helyiségek és a hangszerekkel való ellátottság szempontjából kimondottan mostohának mondhatók. Ennek ellenére évről-évre fejlődött a zenei képzés, mind az oktatás színvonalát, mind a növendéklétszám alakulását figyelembe véve. 1964-ben például Harkányban 18 zongorista és 14 előképzős növendék tanult. Ebben az időben került napirendre az Úttörő Fúvószenekar alapításának gondolata, melyet támogatott mind a község állami és pártvezetősége, mind az iskola igazgatója. A két településen tehát szinte egyidőben alakult meg az Úttörő Fúvószenekar úgy, hogy a zenekar tagjai közül nem mindegyik járt zeneiskolába, csak kezdetleges módon sajátította el egy-egy hangszer megszólaltatását, hogy az ünnepélyeken az akkori követelményeknek megfelelően a magyar és a szovjet himnusz, az Internacionálé és egy-egy induló adott szólamát tudják elfújni. A ’60-as évek végére azonban a zenekar tagjainak a többsége már zeneiskolás növendék volt, és a zenekar a siklósi zeneiskola igazgatójának vezetésével sikeresen, és évről-évre színvonalasabban szerepelt az iskolai, községi rendezvényeken, ünnepélyeken. Itt kell megjegyeznünk, hogy 1969-ben végzett Juhász Tibor, a harkányi kihelyezett tagozat első olyan növendéke, aki a pécsi Művészeti Szakközépiskolában folytatta tanulmányait, azt követően zenetanár és rézfúvós karnagy lett; jelenleg a harkányi zeneiskola tanára és a siklósi Ifjúsági Fúvószenekar karnagya.

A ’70-es évek elején tovább nőtt a kihelyezett tagozat növendékeinek és tanárainak a száma. A hangszerválaszték is bővült, furulyát, zongorát, hegedűt, gordonkát, trombitát, klarinétot választhattak a harkányi növendékek. Korábban már említettük, hogy a harkányi iskolába 8 községből jártak be felső tagozatos gyerekek, így ötödikes koruktól számukra is lehetővé vált a zenetanulás. A fúvószenekar mellett egyre színvonalasabban szerepeltek a vonós tanszak növendékei is. Többször feljegyezték a harkányi kihelyezett tagozat vonósnégyesének dicséretes szereplését. A gyerekek megyei zeneiskolai találkozókon, növendékhangversenyeken is szerepeltek, és egy-egy alkalommal, a siklósi zeneiskolásokkal együtt felléptek a harkányi szabadtéri színpadon a Harkányi Nyár rendezvénysorozat néhány előadásán. A harkányi fúvószenekar 1975-ig működött.

Annak ellenére, hogy a személyi feltételek egyre jobban javultak, a hangszerválaszték szélesedett, a növendékek száma nőtt és további végzős növendékek tanultak tovább zenei pályán, (Stepper Tibor) sajnos Harkányban nem oldódott meg a legnagyobb probléma, a megfelelő oktatási helyiségek kialakítása. A harkányi iskola eredetileg 4 tantermes 1960-ban épült épületében váltakozó munkarendben folyt a tanítás. Délelőtt 8 felsős osztály tanult itt, miközben két alsós napközis csoport a község másik részén, az óvoda udvarán kialakított napközis termekben készült a délutáni órákra (ugyanebben az udvarban működött az iskola konyhája is). Délután 4 alsós osztály, egy-egy napközis illetve tanulószobás csoport, néhány szakkör és korrepetálás, úttörő foglalkozások és zeneiskolai órák osztoztak a meglévő tantermeken. Természetesen sokszor zavarták is egymást, és a túlzsúfoltság miatt előfordult, hogy elmaradtak az órák. Ezért az iskola épületén kívül a régi kultúrház elavult, nedves, egészségtelen levegőjű helyiségeiben, a tanács épületének használaton kívül lévő irodáiban, és a régi óvodaépület udvarán álló egykori szolgálati lakásban is folyt a ’70-es évek közepéig zeneoktatás. Ez a helyzet valamelyest javult 1976 után, mikor az iskolát egy újabb épületszárnnyal bővítették, igaz ekkor növekedett az általános iskolai tanulók létszáma is, mivel ekkor szűntek meg az iskolakörzethez tartozó falvakban az alsó tagozatok, így a korábbi 12 helyett 16 osztály tanult a kibővített épületegyüttesben. A zeneiskolai oktatás szempontjából pozitív változás volt, hogy mind az alsósok, mind a felsősök délelőtt jártak iskolába, így térben és időben is könnyebb volt beosztani a zeneiskolai órákat, és a kis falvakból bejáró alsó tagozatos gyerekek is beiratkozhattak a zeneiskolába, amely továbbra is a siklósi zeneiskola kihelyezett tagozataként működött.

Sajnálatos, hogy a ’70-es évek második felétől a fentebb említett pozitív változások ellenére csökkent a zeneiskolás növendékek száma. Az akkor itt tanító zeneiskolai kollégák visszaemlékezése szerint egyes általános iskolai pedagógusok igyekeztek gátolni a zeneoktatást. Volt, aki úgy emlékezett, hogy a délutáni úttörő foglalkozások és a zeneiskolai órák összehangolása okozott gondot. Végül 1983 szeptemberében azt jegyezte fel a siklósi zeneiskola akkori igazgatója, Horváth László, hogy a teljes érdektelenség miatt a harkányi tagozatot fel kellett számolni.



Zeneoktatás iskola nélkül (1983-1992)

A sajnálatos esemény, a harkányi zeneoktatás megszüntetése majd’ három évtized elteltével különböző aspektusból vizsgálható. Az általános iskola mindennapjaiból hiányzott egy színfolt, ami az iskola kulturális életének színvonalát emelhette volna. Az iskola vezetői és néhány pedagógus talán úgy gondolták, hogy egy szervezési problémával nem kell foglalkozniuk. A tanteremgond nem jelentett problémát a község vezetői számára sem. Bizonyára a Harkányba kijáró zenetanárok óraszáma, és ezzel a fizetésük is csökkent. A legnagyobb vesztes azonban mindenképpen az a nemzedék, aki kimaradt a zenei nevelésből. Ugyancsak vesztesnek mondható a település és az iskola kulturális élete. A „teljes érdektelenség” azonban mégsem volt teljesen igaz. Az utolsó ismert kimutatás szerint 1982-ben csak hat zeneiskolás volt Harkányban, de az akkori diákok és pedagógusok visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy rajtuk kívül mindig is voltak olyan tanulói a harkányi általános iskolának, akik a siklósi zeneiskola növendékei voltak, és mindvégig Siklósra jártak zeneórákra, nem pedig a harkányi kihelyezett tagozatra.

A ’80-as évek második felében az akkor Harkányban tanító általános iskolai tanárok, osztályfőnökök, és személyes tapasztalatom szerint is, évről-évre nőtt azoknak a harkányi diákoknak a száma, akik a siklósi zeneiskolában kezdték, vagy folytatták zeneiskolai tanulmányaikat. Kollégáim visszaemlékezése szerint minden évfolyamon volt két vagy három gyermek, aki Siklóson tanult zenét. Mivel a siklósi zeneiskola statisztikájában őket nem tüntették fel külön, csak becslésekre és visszaemlékezésekre támaszkodhatunk. Mindezek alapján elmondható, hogy a ’80-as évek végére 25-30 harkányi iskolás volt a siklósi zeneiskola növendéke. Az osztályok és az iskola rendezvényein ismét megjelentek a zenés műsorszámok. Az iskola ezt kedvezően fogadta, de nem tett semmi különöset azért, hogy ezeknek a gyerekeknek bármilyen segítséget nyújtson. A zeneiskolás gyermekek szüleinek gyakran komoly nehézséget jelentett annak a megszervezése, hogy gyermekeik – főleg az alsósok – megfelelő időben eljussanak Siklósra a hangszeres és szolfézsórákra, esetleg a zenekari próbákra. Abban az időben még szinte minden szülő dolgozott, így általában kisebb csoportokba „kalákába” szerveződtek, és egy-egy szülő felváltva szállított be személygépkocsiján egyszerre 3-4 gyereket a siklósi zeneiskolába. Olykor a zeneiskolai rendezvények (vizsgák, filharmóniai hangversenyek) időpontja ütközött az általános iskola tanrendjével. Ebből nagyon ritkán, de előfordultak kisebb-nagyobb konfliktusok.

Időközben Harkányban új művelődési ház épült, a község infrastruktúrája fejlődött, lakosságának száma is emelkedett, és nőtt azoknak a szülőknek a száma is, akik igényelték a hagyományos általános iskolai képzés kereteinek bővítését. Velük együtt azok a szülők is jelezték elégedetlenségüket, akik már évek óta hordták át a siklósi zeneiskolába gyermekeiket; az emelkedő üzemanyagárak miatt ez egyre nagyobb kiadást jelentett a családok számára, és a munkaerőpiac is beszűkülése miatt egyre nagyobb kockázatot vállalt az a szülő, aki munkahelyéről hiányzott családi okok miatt. Közülük kerültek ki azok, akik az iskola akkori vezetőinek jelezték igényüket a harkányi zeneoktatás visszaállítására, ráadásul voltak köztük olyanok, akik a ’60-as években gyermekként Harkányban tanultak zenét, de kezdeményezésükre az iskola és a község akkori vezetőitől érdemi választ nem kaptak.

1990-ben új igazgató, Juhász Tiborné került a siklósi zeneiskola, 1991-ben pedig Kiss József Levente, a harkányi általános iskola élére. A későbbiek szempontjából talán fontos, hogy a siklósi zeneiskola új igazgatója a ’70-es évek közepén kezdő tanárként a harkányi kihelyezett tagozaton tanított szolfézst és zongorát. A harkányi általános iskola új igazgatója pedig ugyanennek a tagozatnak a növendéke volt, és igazgatói kinevezése előtt osztályfőnökként tapasztalta a szülők nehézségeit a gyerekek fuvarozásával kapcsolatban. Ezért 1991-ben a két intézményvezető többször tárgyalt a siklósi zeneiskola harkányi kihelyezett tagozatának újraindításáról.



A zeneiskolai tagozat megalakulása (1992)

Mindezek alapján 1991-ben a siklósi zeneiskola igazgatója és a harkányi általános iskola igazgatója megegyeztek abban, hogy Harkányban ismét beindítják a siklósi zeneiskola kihelyezett tagozatát a zenetanulást kezdő növendékek számára. Érthető módon a siklósi zeneiskola ragaszkodott azokhoz a harkányi tanulókhoz, akik már korábban az ő intézményükben kezdték meg a zenetanulást. Tervek szerint és az előzetes igényfelmérés alapján körülbelül 40 kisgyermek kezdte volna meg előképzős tanulmányait 1991 szeptemberében egy szolfézstanár vezetésével, és a második évtől indult volna a hangszeres képzés. A két intézményvezető megállapodott a leendő zenetanár díjazásában, utazási költségtérítésben, a tankönyvek beszerzésének költségeiben, és egyéb részletekben.

Siklós város akkori polgármestere azonban azzal a kérdéssel fordult a harkányi polgármesterhez, hogy a harkányi önkormányzat mennyit fizet Siklós városának azért, hogy engedélyezi a kihelyezett tagozat létesítését, illetve azért, hogy „átadja” a zenetanárait. Mind a harkányi polgármester, mind a harkányi iskola igazgatója értetlenül állt a kérdés előtt, mert úgy gondolták, hogy az előzőekben már leírt, közösen megállapított díjazáson kívül indokolatlan a siklósi polgármester követelése. Több szakértőt is megkérdeztek, legvégül az Oktatási Minisztérium egyik tanácsadója javasolta, hogy indítson Harkány önálló zeneiskolát.

Ezalatt azonban eltelt másfél hónap, így az oktatást megkezdeni már nem lehetett. A következő hónapok előkészítő munkával teltek, önkormányzati határozatok megalkotása, minisztériumi engedélyek beszerzése, tanári állások pályázati kiírása, stb. Mindezek után 1992 szeptemberében elindulhatott az oktatás a harkányi Kitaibel Pál Általános Iskola zeneiskolai tagozatán. Az első évben egy részmunkaidős szolfézstanár, Nárai Eszter oktatott négy csoportban 58 előképzős gyermeket, akik valamennyien a harkányi általános iskola alsó tagozatos tanulói. Az iskolai adminisztrációt, a szervezési feladatokat egy szintén részmunkaidős tagozatvezető, Juhász Tibor látta el, aki az első két évben még a siklósi zeneiskola főállású rézfúvós tanára volt.



A zeneoktatás kiterjedése

1993 szeptemberétől elindult a hangszeres oktatás három óraadó zenetanár alkalmazásával (Rohály Éva zongora, Zavagyákné Dolgos Éva hegedű, Szűts Éva furulya), és újabb előképzős csoportot sikerült indítani kezdő növendékekkel.

A következő években fokozatosan bővült a hangszerválaszték, szinte minden évben 2-2 új hangszer és tanár lépett be a zeneiskola életébe. A ’90-es évek második felére a növendékek létszáma meghaladta a százat, és szinte valamennyi tanszak megtalálható volt a zeneiskola kínálatában:

  • zongora
  • hegedű
  • furulya
  • klarinét
  • trombita
  • fuvola
  • gitár
  • ütő
  • szintetizátor
  • harmonika
  • mélyrézfúvó
  • magánének

  • Időközben sikerült főállású zenetanárokat is kinevezni, a szolfézstanár, a tagozatvezető (rézfúvós tanár), a fuvolatanár, Ignácz Norbert, a klarinéttanár, Nagy Gyula főállásúak voltak, és mellettük jónéhány óraadó és részmunkaidős dolgozott határozatlan idejű kinevezéssel.

    Az oktatás kiterjesztéséhez tartozik az, hogy ebben az időszakban zeneóvodai foglalkozásokat is indított iskolánk az utánpótlás nevelése érdekében.

    Megjelentek a különböző zenei együttesek: vonós kamarazenekar, fúvós zenekar, fafúvós kisegyüttes működött a ’90-es évek végétől. Ezek az együttesek rövid idő alatt népszerű szereplői lettek mind az iskolai, mind a városi, mindpedig a környező falvak rendezvényein.

    A következő években az ezredforduló táján és azután is tovább nőtt a zeneiskolai növendékek száma. A 2000-es évek elején már nemcsak a harkányi általános iskola diákjai, hanem a környező falvak (Diósviszló, Drávaszabolcs) általános iskoláinak tanulói is beiratkoztak a harkányi zeneiskolába. Rajtuk kívül volt jónéhány siklósi növendék, elsősorban olyan tanszakokon, amelyeken a siklósi zeneiskola nem tudott megfelelő létszámú növendéket felvenni szakemberhiány miatt (magánének, gitár, harmonika).

    Néhány faluban oly mértékben nőtt a hozzánk bejáró zeneiskolai növendékek száma, hogy az iskola vezetői a vidéki kisebb iskolák vezetőivel egyetértésben kihelyezett tagozat létesítéséről döntöttek. Elsőként a Harkánytól 5 kilométerre lévő drávaszabolcsi iskolában létesült a harkányi általános iskola zeneiskolai tagozata, mely a mai napig működik. Átmenetileg ugyancsak kihelyezett tagozat működött Sellyén és Csányoszrón. Ezek a települések ugyan távolabb esnek Harkánytól, mégis azért döntöttek az intézményvezetők ezeken a településeken is a kihelyezett tagozat beindítása mellett, mert korábban Sellyén működött zeneiskola, az azonban az ottani önkormányzat „takarékossági intézkedéseinek” áldozatává vált, de kb. 25 növendék még szerette volna folytatni zeneiskolai tanulmányait, így őket átvette a harkányi zeneiskola tanulói közé, és felvett két zenetanárt is, akik korábban Sellyén dolgoztak, és még jónéhány évig ott laktak, így biztosítva volt az ottani kihelyezett tagozat működése.

    A létszámbeli növekedésen kívül az is jellemző volt az elmúlt időszakra, hogy egyre több növendék választotta az úgynevezett „B” tagozatos képzést, mely a zenei pályára való felkészülést jelentette. Ez nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is a zeneiskolai oktató-nevelő munka fejlődését jelentette.

    E témakörhöz tartozik még az a tény, hogy egy tanévben Jazz-tanszak is működött zeneiskolánkban. Ezen a tanszakon megfelelő zenei alapképzéssel rendelkező fiatalok és felnőttek bővíthették hangszeres és zeneelméleti tudásukat. A színvonalasan működő tanszakot sajnos egy év után pénzügyi okok miatt az önkormányzat döntése alapján meg kellett szüntetni.



    A zeneoktatás szervezeti keretei, tárgyi és személyi feltételei az első években

    A harminc éve működő harkányi általános iskola tantestülete és vezetői elé több megoldandó feladatot állított a zeneiskolai tagozat létrehozása. Korábban, amikor a zeneoktatás a siklósi zeneiskola kihelyezett tagozataként működött, a zeneórák általában nem az iskola épületében folytak, hanem az akkori községi tanács, a kultúrház, az óvoda egy-egy helyisége adott helyet a zeneóráknak. Ezek a szükségtantermek semmilyen szempontból nem feleltek meg azoknak az előírásoknak, melyeket a zeneiskolai tantervek rögzítettek a zeneoktatás tárgyi feltételeiként.

    1992. szeptemberében az iskolában egy darab pianínó, egy ötvonalas tábla és néhány ritmushangszer állt rendelkezésre az előképzős oktatáshoz. Külön gondot jelentett, hogy az általános iskolai oktatáshoz is kevés tanterem állt rendelkezésre ebben az időben. A zeneiskolai órák délután azokban a hagyományos berendezésű tantermekben kezdődtek, amelyekben délelőtt a gyerekek a közismereti tárgyakat tanulták. Mivel iskolánk tanulóinak több mint a fele bejáró tanuló, általában 10-12 napközis csoport működött délutánonként. Ezenkívül az iskolai szakkörök, korrepetálások szintén jónéhány termet lefoglaltak, így nem kis szervezőmunka és egyeztetés eredménye volt az, hogy nyugodt körülményeket biztosíthassanak a zenetanároknak.

    Az első tanévben még viszonylag könnyebb volt a tanteremgondokat megoldani. Azonban a második évtől, mikor már a hangszeres oktatás is beindult, még nehezebb volt a helyzet, hiszen hangszeres órákon egy tanár egy növendékkel foglalkozik. Az iskolában nem voltak erre alkalmas kisebb méretű termek, csak a szokásos osztályterem méret (52-54 m2). A tanteremgondok először az 1995-ös iskolabővítéssel enyhültek, mikor az iskola egyik épületszárnyának tetőterében hat újabb tantermet alakítottak ki, ezzel együtt lehetőség nyílt arra, hogy a korábbi nagyobb termek kettéválasztásával kisebb, zeneiskolai hangszeres óráknak jobban megfelelő tantermeket alakítsanak ki.

    2006-ban további öt tanteremmel bővült iskolánk, ez így megoldotta a munkát körülbelül három évtizede megnehezítő tanteremgondokat. Az indulástól kezdve folyamatos feladata volt az iskola és a zeneiskolai tagozat vezetőinek, hogy a zeneiskola működéséhez szükséges alapvető felszereléseket beszerezzék, és a hangszerállományt folyamatosan bővítsék. Első lépésként a legszükségesebb eszközök, kottatartók, metronómok, lábtartók, zongoraszékek, tükrök beszerzése volt a feladat. Létre kellett hozni egy iskolai kottatárat is, mely azóta is folyamatosan bővül. A hangszerállományt kezdetekben a használtan megvásárolt néhány hangszer, valamint a siklósi és pécsi zeneiskolából kölcsönkapott hangszerek jelentették. A harkányi zeneiskolai tagozat működésének 18. évében elmondható, hogy rendelkezésre állnak mindazok a hangszerek, kották és egyéb felszerelések, melyek egy ilyen létszámú intézmény működéséhez szükségesek.

    A beszerzések forrását elsősorban a fenntartó harkányi önkormányzat, a helyi Szebb Jövő Alapítvány biztosítja, s olykor lehetőség van pályázat útján is hangszervásárlásra. (Az Oktatási Minisztérium, Baranya megyei Önkormányzat, Soros Alapítvány, Nemzeti Civil Alapprogram pályázatain vett részt az iskola az elmúlt években). Természetesen ma már jónéhány növendék rendelkezik saját hangszerrel.

    A személyi feltételekről szólva az előzőekben már megemlítettem, hogy a harkányi zeneiskolai képzés 1992-ben egy óraadó szolfézstanár, és egy részmunkaidős tagozatvezető irányításával indult meg. A második évben egy hegedűt, zongorát, furulyát oktató óraadó kollégát alkalmazott az iskola. A negyedik évre nőtt olymértékben a növendékek létszáma, hogy az addig óraadó szolfézstanárt, Nárai Esztert teljes állásban tudta alkalmazni az iskola. Ugyanekkor lett az iskola teljes állású pedagógusa Juhász Tibor, az addig részmunkaidős tagozatvezető aki egyben trombitatanár is, és rézfúvós karnagyi képesítéssel is rendelkezik. További óraadó tanárok alkalmazására került sor (gitár, fuvola, ütő, klarinét, zongora) a 2001/2002-es tanévre, amikor a zeneiskolai növendékek létszáma a legmagasabb volt (254 fő), a zeneiskolai tagozatnak hat főállású és tizenegy óraadó tanára volt.

    Időközben tovább bővült a hangszerválaszték (mélyrézfúvó, harmonika, szintetizátor, szaxofon). A főállású tanárok közül többen itteni működésük alatt szerezték első vagy további diplomájukat.

    A ’90-es évekre jellemző volt a zenetanárok viszonylag gyakori cserélődése. Ennek részben az volt az oka, hogy többször alkalmaztunk végzős főiskolásokat vagy a főiskoláról éppen kikerült fiatal diplomás tanárokat, akik később máshol folytatták munkájukat. Ma már elmondhatjuk azonban, hogy a zeneiskolai tanárainak „ derékhada” már több mint 10 éve itt tanít, köztük az óraadók is, így a tantestület stabilnak mondható.



    Együttműködés az általános iskolával

    Az előzőekben már leírtam, hogy a ’80-as évek elején megszűnt Harkányban a zeneoktatás. A siklósi zeneiskola akkori igazgatójának visszaemlékezése alapján ez akkor teljes érdektelenség miatt történt. Azóta tapasztalhattuk azonban, hogy ez nem elsősorban a szülők illetve a tanulók részéről jelentett érdektelenséget, hanem Harkány Nagyközség és az általános iskola akkori vezetősége részéről. A nagyközség vezetősége több mint másfél évtizeden keresztül nem biztosított megfelelő helyet a zeneoktatáshoz. Az iskola vezetősége pedig csak minimális együttműködési készséget mutatott a kihelyezett zeneiskolai tagozaton folyó munka elősegítésével kapcsolatban.

    1992-től, amikor ismét elindult a zeneiskolai oktatás, az iskola vezetői magukénak érezték a zeneiskolai tagozat indításának és működésének gondjait, és a település vezetői, mint az iskola fenntartói segítséget nyújtottak a zeneiskolai tagozat mindennapi működéséhez. Az általános iskola vezetői és tantestülete, valamint a zenét oktató pedagógusok folyamatos mindennapi közös gondolkodása, a felismerten jó ügyért való tenni akarása, az időközben felmerült problémák megoldása közben tanúsított kölcsönös tolerancia nélkül bukásra lett volna ítélve ez a kezdeményezés. Nélkülözhetetlen a együttműködés már csak azért is, mert az újraindulástól kezdve a zeneoktatás az általános iskola épületében, tantermeiben zajlik.

    Az együttműködés első lépése az volt, hogy a két tagozat pedagógusainak meg kellett tanulniuk azt, hogy „elviseljék” egymást. A következő fokozatot az jelentette, hogy a pedagógusok megtanulták úgy szervezni saját munkájukat, hogy ne zavarják egymást. Mára elmondhatjuk, hogy olyan munkahelyi légkör alakult ki az iskolában, hogy a pedagógusok segítik, támogatják egymás munkáját. Az első két lépcsőben mind a pedagógusoknak, mind az iskola vezetőinek tulajdonképpen szervezési kérdéseket kellett megoldaniuk a konfliktusok elkerülése érdekében. (órarend, terembeosztás, …) Mostanra tartalmi együttműködésről beszélhetünk. Jellemző ez mind a tanórai, mind a tanórán kívüli iskolai tevékenységekre. Örvendetes tapasztalat az, hogy például a művészeti tárgyakat oktató általános iskolai tanárok (ének, rajz, irodalom) támaszkodnak arra a műveltséganyagra, amit a gyerekek a zeneiskolai szolfézsórákon elsajátítanak. Hasonló módon a felsőbb évfolyamokon szolfézst, zenetörténetet tanító kolléganő is támaszkodhat a tanítványai közismereti órákon megszerzett tudására. Közvetve az általános iskolai pedagógusok többsége tapasztalhatja a tanítási órákon, hogy a zenét tanuló gyerekek munkafegyelme, memóriája, tartós figyelme, kooperatív tanulási készsége magasabb szintű, mint a zenét nem tanuló társaiké. Ezáltal a zeneiskolás növendékek hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy az egész osztályban folyó munka sikeresebb legyen.

    A tanórán kívüli programok széles választékában még közvetlenebbül tapasztalható az együttműködés, mint a tanítási órákon. Az évnyitótól az évzáróig, a nemzeti ünnepek, karácsony, anyák napja megünneplése, az iskolai és a városi rendezvényeken bemutatott színvonalas ünnepi műsorok összeállítása, mind a zenész, és nem zenész diákok és tanárok közös munkájának az eredménye.



    Az iskola hagyományai, rendezvényei

    A korábban leírtakból kitűnik, hogy Harkányban a ’60-as évek elejétől majd két évtizeden keresztül már folyt zeneiskolai oktatás, azonban a zenét oktató intézményekre jellemző programok, melyek évek alatt hagyománnyá válhatnak megszilárdítva ezzel az intézményt használók közösségének kialakulását, intézményhez való ragaszkodását, mind Siklóson történtek. Így a harkányi gyerekek a ’60-as ’70-es években Siklóson szerepeltek növendék hangversenyeken, Siklóson hallgatták a filharmóniai koncerteket, és oda is jártak vizsgázni.

    1992-től fontos feladata volt az új tagozat vezetőjének, tanárainak, hogy az általános iskola vezetőivel együttműködve megszervezzék azokat a programokat, amelyek az órák megtartásán túl elengedhetetlen részei egy művészeti iskola életének. Művészeti iskolákban rendszeresen alkalmat kell teremteni arra, hogy a növendékek bemutathassák fejlődésüket tanáraiknak, szüleiknek, diáktársaiknak, és arra is, hogy más iskolák növendékei, tanárai előtt is megmérettessenek. A zeneiskolai rendezvényeket véleményem szerint két nagy csoportba oszthatjuk. Az első csoportba a szűkebb értelemben vett szakmai rendezvények tartoznak. Ezek elsősorban közvetlenül a zenét tanuló gyerekek, esetleg szüleik és a zenetanárok érdeklődésére tartanak számot. A másik csoportba azok a rendezvények tartoznak, amelyek szélesebb körű közönséghez szólnak, de ezek sem nélkülözhetik a megfelelő szakmai színvonalat.

    Szakmai rendezvények sorát a filharmónia által zeneiskolások részére évente három részből álló hangversenysorozat első előadása nyitja. A harkányi zeneiskolások ezeket a hangversenyeket a helyi művelődési ház színháztermében hallgatják meg. Megismerkednek a zeneirodalom klasszikusaival, a különböző zenei stílusirányzatok legjellemzőbb műveivel, azok alkotóival, a különböző zenekarokban megszólaló hangszerekkel és hangszercsoportokkal. A klasszikus zene mellett a népzene és a jazz megismertetése is része ezeknek a hangversenyeknek. A gyerekek nemcsak a zenét hallgatják ezeken az előadásokon, hanem a filharmónia valamelyik munkatársa, vagy egy-egy zenekari művész értő tolmácsolása segítségével rövid elemzést kapnak az adott műről, stílusról, zeneszerzőről, hogy könnyebbé tegyék számukra a műalkotás befogadását. E hangversenyek segítségével növendékeink megteszik az első lépéseket a zeneértő felnőtté válás felé, és egyben zeneszeretővé is.

    A tanév rendjét követve a félévi előjátszások jelentik a következő szakmai programot, melyeknek során a növendékek társaik és a tanszaki tanárok előtt mutatják be honnan hová jutottak el az első félév folyamán. Az előjátszásokat egyénenkénti értékelés követi, melynek során a szaktanárok előírják minden növendék számára a következő félév főbb fejlesztési feladatait. A félévi előjátszások során a növendékek tulajdonképpen a vizsgaszituációt gyakorolják, amikor kis létszámú közönség és több tanár előtt kell bemutatni tudásukat.

    Az előjátszások után rövid idővel tanszaki házi hangversenyekre kerül sor, ahol az azonos tanszakhoz tartozó növendékek szüleiknek mutatják be a félévi előjátszásra megtanult darabokat. Kedves hagyomány iskolánkban, hogy ezekre a házi hangversenyekre a gyerekek nemcsak szüleiket, hanem általános iskolai osztályfőnöküket, tanítóikat, tanáraikat is meghívják.

    A szakmai rendezvények között legkiemelkedőbbek a megyei hangszeres találkozók. Ezekre készülnek legnagyobb izgalommal mind a növendékek, mind a pedagógusok. A megyei találkozókon évente váltakozó helyszíneken gyűlnek össze egy-egy tanszak növendékei a megye valamennyi zeneiskolájából. Igazi megmérettetés ez gyermeknek és tanárnak egyaránt, melyre nemegyszer éveken keresztül készülnek közösen. Az országosan is ismert művészekből, tanárokból álló zsűri (Arnóth Zoltán klarinétművész, Neumayer Károly karnagy tanszékvezető PTE Művészeti Kar, Apáthy Árpád a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola nyugalmazott igazgatója) által kiadott díjak (arany, ezüst, bronz oklevelek) igazi elismerést jelentenek nemcsak a pedagógusoknak és növendékeknek, hanem az iskolának is. A harkányi zeneiskolások több mint másfél évtizede rendszeresen szerepelnek a megyei zongora, zongora négykezes, hegedűs, fuvola, rézfúvós, klarinétos, ütős találkozókon, és általában elismerésre méltóan szerepelnek a miénknél sokkal nagyobb múltra visszatekintő zeneiskolák növendékei között. A szakmai fejlődés szempontjából fontos része ezeknek a találkozóknak az, amikor a zsűri a felkészítő tanároknak mondja el véleményét a gyermekek produkcióiról. Egy iskola számára elismerés, ha ilyen megyei találkozót rendezhet. Harkányban 2001-ben került sor ütős és harmonikás növendékek megyei találkozójára.

    A tanév második felének zsúfolt programjai az év végi zeneiskolai vizsgákkal folytatódnak, melynek során a gyerekek számot adnak fejlődésükről a tanszaki tanárok és a zeneiskola tagozatvezetője előtt. A vizsgán szerzett osztályzat kerül az év végi bizonyítványba. Nemcsak hangszeres tudásukról adnak számot a növendékek, hanem egyéni és csoportos szolfézs vizsga keretében elméleti felkészültségükből is.

    A bizonyítványt ünnepélyes keretek között a zeneiskolai tanévzáró ünnepélyen kapják meg a gyerekek, mely egyben egy rövid évzáró hangverseny is, ahol a szülők, növendékek és a pedagógusok általában a megyei hangszeres találkozókon sikeresen szerepelt diákokat és produkciójukat hallhatják.

    A szakmai programok felsorolását a tanári hangverseny zárja, mely tulajdonképpen átmenet a szűkebb szakmai és a szélesebb közönségnek szóló programok között. A zenetanári hangversenyre általában tavasszal (május) kerül sor a helyi művelődési házban, ahol a zenész kollégák szereplését láthatják, hallhatják tanítványaik, szülők, a közismereti tárgyakat oktató kollégák, a város vezetői és minden érdeklődő. Ez a nyilvánosan meghirdetett hangverseny egyfajta társadalmi esemény is a kisvárosban, ahol a művészi programok után fogadás keretében találkoznak egymással a város vezetői és a zenészek. Minden alkalommal kisebb-nagyobb „értekezletre” is sor kerül, ahol a résztvevők elsősorban a zeneiskola jövőjéről beszélgetnek. Az utóbbi egy-két évben elmondhatjuk, hogy a zeneiskola jövőjéért érvelnek.

    Minden évben hagyományosan nagysikerű rendezvényeink azok, melyek a zeneiskolai tagozat szervezésében zeneiskolai pedagógusok és gyermekek közreműködésével az egész iskola vagy a város közönségének szólnak. Az ünnepélyes, meghitt hangulatú karácsonyi hangversenyeken az ünnep előtt néhány nappal egyéni és kamara produkciókban szerepelnek a növendékek; különösen kedves és a hallgatóság körében méltán arat nagy tetszést, amikor egy-egy darabot növendékek a tanárukkal adnak elő. Mivel Harkányban a zenei kultúrának nincsenek nagy hagyományai, ezek a karácsonyi hangversenyek hiánypótló szerepűek is, hiszen a város lakossága köréből ezen vesznek részt a legtöbben.

    Az előbbieknél vidámabb hangulatú, ugyancsak nagyon népszerű, de családias jellegű rendezvény, a farsangi növendék hangverseny, ahol szülők, nagyszülők, testvérek előtt szerepelnek vidám, rövid kis darabokkal a jelmezbe öltözött zenészpalánták. Mind a karácsonyi, mind a farsangi növendékhangversenyről általában tudósít a helyi televízió is.

    A zeneiskolai növendék utánpótlás toborzását szolgálják a tanév folyamán több alkalommal tartott hangszerbemutatók, mely alkalmakkor részben délelőtt az énekórák keretében, részben a délutáni napközis foglalkozások ideje alatt egy-egy tanszak növendékei tanáraik vezetésével bemutatják hangszereiket. Egy-egy rövid közismert darab eljátszásával próbálnak kedvet csinálni, hangszeren még nem tanuló diáktársaiknak a zenetanuláshoz.

    Az eddig felsorolt rendezvényeket a zeneiskola szervezte, illetve szervezi évről-évre. Fentieken kívül a zeneiskolás növendékek évente több alkalommal szerepelnek a város rendezvényein, akár nemzeti ünnepek, akár testvérvárosi találkozók, a zeneiskolát fenntartó társközségek rendezvényei és más társadalmi események alkalmával. Kollégáim nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a gyerekeket ezekre a szereplésekre is lelkiismeretesen felkészítsék, és az ezen alkalmakkor bemutatkozó növendékek is öregbítik a harkányi zeneiskola hírnevét.

    Perecz Anita




    Főállású tanáraink:

  • Bándur Mária (zongora)
  • Bándur Miroszláv (szolfézs, szintetizátor, harmónika)
  • Ignácz Norbert (furulya, fuvola)
  • Juhász Tibor (rézfúvós hangszerek, furulya)
  • Morva Krisztina (szolfézs, zenelmélet, zenetörténet)
  • Nagy Gyula (klarinét, szaxofon, zenekari játék)
  • Tóth Zoltán (klasszikus gitár)
  • Óraadók:

  • Kozmáné Fazekas Zsuzsanna (szolfézs, zeneterápia)
  • Mufics Tibor (ütős hangszerek)
  • Rohály Éva (zongora)
  • Zavagyákné Dolgos Éva (hegedű)


  • A zeneiskolában választható hangszerek/tantárgyak/szakok/foglalkozások:

  • furulya
  • fuvola
  • gitár
  • harmónika
  • harsona
  • hegedű
  • klarinét
  • zongora
  • szaxofon
  • szintetozátor
  • szolfézs
  • tenorkürt
  • trombita
  • tuba
  • zeneelmélet
  • zenekari játék
  • zenetörténet